Europaiak  torokok.JPG"A misztikusok az igazságot - Istent - nem kívül, a külvilágban, hanem belül, önmagukban keresik. Lemondanak a világi javakról, feladják vágyaikat, akaratukat. Mindannak, ami a világhoz, e hús-vér létezéshez köti az embert, összefoglaló neve a nefesz. A feladat - vagy inkább lehetőség - nem más, mint ennek a nefesznek a megzabolázása: "Aki lelke démonát (nefesz) legyőzi, a hit Bölcs Salamonja lesz." - tartja egy népszerű dervis-ének.
E félelmetes lélek-démon azonban nem más, mint a szerepek összessége, maga a színdarab. Az álarcok sokasága - a szerepjátékba való belefeledkezés - fátyolként borul a szemünk elé, s megakadályozza, hogy igazi lényünket megpillanthassuk. Nem látván az igazi szépséget, vakon, eszement bolond módjára bolyongunk a világban. Ezt az állapotot a szúfik egy híres szerelmi történettel példázzák. Medzsnún, mivel Lejla iránti szerelme nem teljesülhetett be, elbujdosott. Pusztai magányában állandóan szerelmese szépségéről ábrándozott, gyönyörű énekeket szerzett róla. A fájdalom azonban olyannyira elvette az eszét, hogy amikor végre valóban találkozott kedvesével, nem ismerte fel őt. E medzsnúni helyzet a bektasi életszemlélet kedvelt parabolája: nem vesszük észre azt, ami nyilvánvaló, olyannyira el vagyunk foglalva a keresésével.
Fel kell tehát ocsúdni az öntudatlan álomból, ki kell nyitni a szemünket. Csakhogy ez ésszel nem megy, az isteni létezés világába az elme nem léphet be. "Az elme így szól: Megkeresem a Nap fényét! - s keményen dolgozik." - vélekedik Kajguszuz Abdál. Mit lehet tenni?

Nem találtam gyógyírt bánatomra Egyiptomban
"Menj, keresd Hadzsi Bektas gyülekezetét!"
S ha Molla Hünkárhoz (Mevlána) fordulnék
S dervis lennék, vajon kedvesemet megtalálnám-e?
Vagy talán az utána való bánkódástól meghalok?

- teszi fel a kérdést egy XVII. századi misztikus énekmondó (ásik). A válasz többé-kevésbé egyértelmű: Bármit tesz is, bárkihez fordul - legyen az akár a leghíresebb mester - az nem viszi közelebb a célhoz, az Istenben való feloldódáshoz. De a vágyakozástól talán meghal, persze nem a test, hanem a nefesz, s ekkor feltárul Isten arca, az utazó célhoz ér.                Az utat mindenkinek magának kell bejárnia, mégis létezik segítség, a mester (mürsid) és a közösség (dzsem'). Egy óra részegség a bölcsek társaságában többet ér, mint ezer év magányos böjtölés és vezeklés. - írja Kajguszuz Abdál.(Kaygusuz 1983. 50.)" 

forrás: Ágoston Gábor - Sudár Balázs: Gül baba és a magyarországi bektasi dervisek, Terebess kiadó, Budapest, 2002

A török hódoltság-kori Magyarországról, etnikai berendezkedéséről, történetéről, kultúrájáról mesél a következő 60 percben, a zenészként és históriás énekek szakavatott előadójaként is ismert Sudár Balázs, MTA Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa.

 A műsor itt meghallgatható.

 A műsort és a műsorban szereplő kutatást az OTKA támogatta.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://civiltudomany.blog.hu/api/trackback/id/tr204612283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.