"2012-ben ünnepeltük Magyarország CERN tagságának 20 éves évfordulóját, de még mindig hol halkabban, hol élesebben vetődik fel a kérdés, hogy egy ilyen kicsi és szegény ország miért vesztegeti a pénzt olyan luxuskutatásokra, mint a CERN. “Hány éhező gyereket lehetett volna jóllakatni a gazdag svájci intézetbe fizetett pénzből?” - hangzik a demagóg kérdés.
Az előadás történelmi és gyakorlati példákon keresztül igyekszik választ adni erre a nem triviális kérdésre. Szélesebb kontextusba helyezve megpróbálja bemutatni mit sikerült és mit nem sikerült elérni a magyaroknak a CERN-ben. Ezek alapján a varázsgömbbe előre tekintve próbálja felmérni a jövő lehetőségeit.
Módosítva a közismert jelszót: “gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, a jövő részecskefizikusai számára így hangzik a feladat: gondolkodj galaktikusan és cselekedj molekulárisan. A jobbak persze akár a kvark-szintre is lemerészkedhetnek." 
Előadó: Dr. Vesztergombi György egyetemi tanár
Az előadás itt letölthető.

 A debreceni botanikus kertben, a látványos sétány végén, a burjánzó növények közül alig észrevehetően bukkan fel az MTA, Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet Napfizikai Obszervatóriuma, ahol már 1958 óta zajlanak folyamatos kutatások, megfigyelések, s a csendes természeti környezetben a világ legnagyobb adatbázisa fejlődött ki a naptevékenységgel összefüggő jelenséggel, a napfoltokkal kapcsolatban.

„Az osztály 1958 elején a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Botanikus Kertjében álló egyetemi bemutató csillagda épületébe költözött és itt Dezső Loránt vezetésével az MTA Napfizikai Obszervatóriuma néven új kutatóintézet jött létre. A költözés után az egyetemi csillagvizsgáló eredeti épületét kibővítették, és két fotohéliográffal megkezdődött a rendszeres észlelés. 1972-ben az egyik fotohéliográf a gyulai víztorony tetején kialakított Gyulai Megfigyelõ Állomásra került, ami kettős előnnyel járt. Egyrészt a világon csak egyetlen naptávcső van, melynek cölosztát-tükre a talajszinttől magasabban van, mint a gyulai távcső (43m), ami a leképezés szempontjából döntően fontos körülmény, másrészt így az év folyamán átlagban 50-nel több olyan nap van, amikor készül saját észlelésünk. A  hetvenes évek elején jelentős fejlesztés történt az obszervatóriumban, az épületet kibővítették és egy nagy koronográfot állítottak fel. A műszerhez spektrográf és egy Lyot-típusú H-alfa szűrő tartozik. 1980-ban az obszervatóriumot újból egyesítették az MTA Csillagászati Kutató Intézetével, amelynek jelenleg napfizikai osztályaként működik.”

Dr. Ludmány András az obszervatórium vezetője mutatja be az intézetet és az ott folyó kutatásokat. A félórás beszélgetés innen letölthető, az albumhoz a képekre kattintva juthatnak el.