„Hová tűnnek nappal a csillagok? Régen azt hitték, hogy az égen fénylő csillagok apró lámpák, melyeket esténként valami láthatatlan kéz gyújt meg. A mai ember csak mosolyog ezen a gyermekes elképzelésen, hiszen tudja, hogy nappal a Nap fénye miatt nem látjuk a csillagokat. Az első, embert szállító űrhajó utasai meglepő dolgot fognak tapasztalni. Minél messzebb jutnak a Földtől, annál sötétebb lesz az ég, végül- mikor kijutottak a bolygónkat övező légkörből- a koromfekete égen a Nap ragyogó korongja mellett látják majd a csillagokat is! A levegő nélküli világűrben a Nap és a csillagok egyszerre látszanak az égen.”


A fenti sorok ma már furcsán hatnak az olvasónak, de amikor megjelentek 1960-ban még az emberes űrutazás megkezdése előtt még valóban izgalmas volt az elképzelés.Az idézet a Móra Ferenc Kiadó gondozásában 1960-ban megjelent séta a csillagos égen című könyvből való.

Írója: ifj. Bartha Lajos

Hallgassuk, mit mesél most ő, sok évvel, megannyi technikai találmánnyal és tudományos felfedezéssel később a csillagászat történetéről. Interjú Bartha Lajossal itt letölthető.

(a képre kattintva további képek letölthetők)

süti beállítások módosítása